Nyílt levél a szüleimnek:
„Kedves Anya, és Apa! A tegnapi nap után ugye tudjátok, hogy nem lehet semmi kifogásotok az egész napos családi programok ellen?
Én megmutattam, hogy SOKKAL több van bennem, mint gondoljátok!
Szóval várom a következő kihívást 🙂
Szeretlek Titeket:
Kiara”
Itt meg mi történt?
Joggal kérdezhetitek mire ez a bevezető, és egyáltalán ez a hirtelen nem várt bejegyzés.
És tartozunk is némi magyarázattal.
És higgyétek el, mi vagyunk a világon a legboldogabbak, hogy ezt elmondjuk 🙂
Családi nap
Szóval íme a teljes sztori:
Meghívást kaptunk egy kedves ismerősünktől, hogy vegyünk részt az MBH Bank által szervezett családi napon. Nem az első program ahová a barátaink elhívnak, és mindig igyekszünk megjelenni ahol lehet, ismerve (vagyis eddig azt hittük ismerve) a korlátainkat.
Ez a szombati rendezvény szerencsére könnyen megközelíthetőnek tűnt, és elég jók voltak a programok, hogy azt mondjuk elvisszük Kiarát, mert ha el is fárad fél óra alatt otthon tudunk lenni.
Időben is jók leszünk. 10 óra körül indultunk még nem lesz álmos sem.
A helyszín a Budapesti Vásárközpont, és a Kincsem park teljes területe volt.
Nem kicsi.
Nagy.
Nagyon nagy!
Az első akadály ami miatt egy picit aggódtunk, hogy autóval nem lehetett megközelíteni a lezárások miatt. Előre kialakított parkolók voltak, ahonnan buszokat biztosított a cég a bejutáshoz.
Buszok?
De hát Kiara még soha nem ült buszon!
Hogy fogja viselni? Nem ijed meg? És mi lesz ha vissza kell jönni?
Igen, aggódtunk.
Teljesen felslegesen. Kiara nemcsak élvezte, imádta a buszozást.
Nagyon kedvesek, és előzékenyek voltak vele. Egy kedves család rögtön helyet is adott neki, és teljesen ismeretlen hölgy mellett ülte végig mosolyogva a negyed órás tranzitot a teljesen tömött járaton teljesen magabiztosan, egyedül egyensúlyozva az élessarok körüli szokásos dugóban.
Első akadály kipipálva.
Második szakasz:
A leszálló és a rendezvény bejárata nagyjából 300méterre lehetett egymástól.
Aggódás újra indul. Mi lesz ha megunja a sétát? Mi lesz ha nem? Akkor majd visszafelé kell ölbe vinni? Azért már elég nehéz hozzá…
Elindultunk. Séta simán letudva.
Harmadik szakasz
Bejutottunk.
Meglepően simán ment minden. És még csak 11 óra.
Kiara még biztos bírja legalább 1 órát. Talán kettőt is.
Fedezzük fel a rendezvényt 🙂
Egy kis kitérő:
Az eseményen az elmondások szerint nagyjából 13ezren voltak. Ez egy kisebb város létszáma.
A BNV-n emlékeink szerint 3, vagy négy pavilonban voltak programok valamint agárverseny a Kincsem futtatóban, és koncertek a lóverseny pálya közepén lévő szabadtéri területen. Ez hatalmas terület zárt és nyitott terekben felváltva, mindez ráadásul (szerencsénkre) igen melegben.
Nézzük meg amit lehet amíg bírja a hercegnő, így megindultunk.
Először megnéztünk egy agár versenyt, majd a kezdődő éhség miatt megálltunk csipegetni pár falatot. Kiara fánkot evett mert az jó 🙂
Innen elnéztünk a fából készült játékokhoz (ilyen hagyomány őrző jellegű kézzel készült termékek), majd erős váltással elsétáltunk a Gamer Arénába.
Imádta. Mindet, és mindent is 🙂
Kicsit elfáradt, így a kihelyezett babzsákokból élvezte a zenét, és nézte mi minden történik körülötte.
Hoppá. Fél kettő!
Valami rendeset kéne enni!
Irány az étterem. A legtávolabbi pavilon. Séta. Ismét. Evés. Ismét.
Miután megtömtük a bendőt elindultunk az aktív sportok pavilonba. Séta. Ismét.
Itt aztán megint elbóklásztunk egy darabig, mindent is szemügyre vettünk.
Innen újra séta. Ismét 🙂
Útba esett a Gémer Aréna úgyhogy bementünk egy negyed órát a már jól ismert babzsákokba pihenni, nézelődni.
Apa és anya itt már elkezdett fáradni 🙂
Mi legyen? Menjünk? Maradjunk?
Lehet nincs is transzfer busz…
Ráadásul hamarosan kezdődnek a koncertek.
Kiara meg felpörgött a zenére
Nézzük meg a koncerteket!
És ismét séta!
Ráadásul sikerült egy kicsit el is tévedtünk, így igen nagy kerülővel találtuk meg a szabadtéri színpad környékét.
Itt aztán újabb dilemma 🙂
Hova ülünk le?
A rutinosak hoztak piknik pokrócot. Mi nem.
Kiara meg annyira nem szeret leülni a szabadban a semmire.
Megint fityiszt mutatott 🙂
A kiadós séta után mintha a mindig ezt csinálta volna ücsörgött a koncertek előtt a fűben és hallgatta a zenét.
És még nem volt vége a napnak!
És végig csak mosolygott, és annyira élvezte, hogy ilyet még nem láttunk.
Igen, mi is. Így a fotók is elmaradtak mert inkább megéltük a napot. És repült tovább az idő!
Lassan délután 5 óra!
Hogy mi? Mindjárt véget ér egy komplett munkanap, tele aktív kül és beltéri programokkal, és Kiara még simán talpon!
Ideje megindulni haza, hiszen csak a buszmegállóig vár ránk még vagy 15-20 perc séta.
És séta. Ismét 🙂
Buszon. Ismét.
A 13ezer ember közül a buszon sikerült ugyan annál az ajtónál felszállni, és találkozni ugyan azzal a nagyon kedves családdal utazni akikkel a odafelé a rendezvényre.
Mosolyogva mondták, hogy Kiarának foglalták a helyet a járművön 🙂
Imádtuk őket.
Busztól még séta a parkolóig, majd be a kocsiba és irány haza.
8 és fél óra. Majdnem 9…
És a királylány egy szó nélkül végig csinálta a napot.
Se hiszti, se nyafogás, sem egy egészségügyi baleset!
Elmondhatatlanul büszkék vagyunk rá!
Soha többet nem tudjuk azt mondani, hogy messze van, vagy hogy Kiara ezt nem tudja lesétálni. Még nekünk is fárasztó volt. És nem képletesen 🙂
Utóirat
Hazaértünk. Kiara olyan fáradt lett, hogy szegénykémnek keresztbe állnak a szemei.
Megpihent a szobába. Nyújtja a lábait. Ilyet se csinált még. Maszírozást kér. Elfáradt 🙂
Nem akar ma sétálni. Már a fürdőszobáig sem. Csak pihenni. Nagyon kimerült.
Nem csoda, mi is elfáradtunk, ez még nekünk is sok volt.
Imádjuk!
Példát mutat, erőt ad!
Megmutatja, hogy az akadályok amiket látunk, lehet nem is léteznek!
Egy igazi hős! Egy kincs!
