Az őszi szünet tavaszi időjárást hozott, és a 20 fok feletti napsütésben kellett valami igazán családi programot kitalálni.
Az állatkerttel már régóta szemeztünk de ezidáig nem mertük bevállalni.
Reggel viszont úgy döntöttünk, ha máshogy nem, legfeljebb babakocsiból megmutatjuk Kiarának .
A problémánk a következő volt:
Kiara már igen szépen sétál kézen fogva, de ha látja, hogy mellettünk a babakocsi, akkor hajlamos elővenni a kényelmes énjét, és furikáztatni magát.
Megint ránk cáfolt
Kismuki kb 3 percet volt tologatva, majd kivettük megnézzük mit szól a sétához.
Hát egyszerűen imádta 🙂
A bő két órából másfelet a saját kis lábain teljesített, és teljesen fel volt dobva a hangulattól, az időtől, és a helyszíntől egyaránt!
Ráadásul még egy régi kedves ismerőssel is találkozhattunk aki gondozó az állatkertbem, és Kiarát eddig nem ismerhette személyesen, de anyának, és apának régi barátja.
És az állatok?
Na igen, a másik kérdőjel ami bennünk volt, hogy vajon lekötik-e az állatok.
Mivel sok vadállat a kifutó hátsó részén fekszik, elbújik alszik így aggódtunk hogy ha nem lát semmit megunja.
Az első pár helyszínen ráadául igen apró kis állatkák laktak, akiket még nekünk is nehéz volt észre venni.
Aztán egyszercsak jöttek a nagyobb állatok, akik már izgalmasak voltak- mint például a páviánok, de az igazi örömhangok a fókáknál, és medvéknél törtek elő 🙂
Imádta őket!
És itt jött rá miért is vagyunk ott, ahol !
Na innentől aztán minden jöhetett, és a világa is kitárult.
Még a kisállat simogató se volt akadály 🙂
Ha nincs az a fránya éhség valószínűleg estig bírta volna. De így is fantasztikus program volt mindenkinek a családban, valamint egy újabb előre lépés, hogy most már bátran tervezhetünk „nagyobb” programokat, hiszen kíváncsi, érdeklődő, és nyitott lett ezekre is.
És persze lett pár kép is!
