Vannak egészen hétköznapi dolgok mint például egy egyszerű bevásárlás, ami nem hogy izgalmas, hanem egyenesen unalmas tud lenni.
Aztán van, hogy egyszer csak kihívássá válik.
Például amikor Kiara már olyan nagy, hogy nem fér a bevásárlókosár gyerekülésébe.
Erre nem igazán készültünk.
A bevásárlás így hosszú hónapokig külön logisztikát igényelt.
Variációk:
– Valaki Kiarával itthon marad
– Pár apróságot vásároltunk, ami elfér a babakocsi „rakterébe”.
– Családostul vonulunk vásárolni, és egyikünk tolja a babakocsit, másikunk pedig a bevásárló kosarat.
Kiara azonban az utóbbi időben rendkívül lelkesen sétál, így a babakocsi használatát igyekszünk mellőzni. Ezzel így két opció nagyjából ki is esett.
Maradt az első lehetőség ami pont a harmada a lehetőségeknek.
Aztán ma reggel úgy döntöttünk, megpróbálunk sétálni és vásárolni egyszerre. Az utóbbi idők tapasztalataira építve nagyon hittünk a királylányba. Egyre többet sétál kézen fogva, egyre türelmesebb, és egyre kíváncsibb is.
Szóval irány a bolt!
És Kiara csak megy, és megy, és megy 🙂
Jó 20 percet bóklásztunk amíg anya megvette az ebédnek valót. Mire a sorba értünk akkor jöttek a fáradtság első jelei, de ott sem hisztizett. Kiálltunk a sorból mert azt nem mertük még vele bevállalni, és elsétáltunk vissza a parkoló autóhoz. Fáradtságát már nem hisztivel, és lázadással mutatja ki, hanem megpihen. Ügyesen vár kicsit, össze szedi magát és sétál tovább 🙂
A bolt nem idális fotó helyszín, de azért anya készített néhány lesi fotót:
