Minden gyerek felnő egyszer.
Ennek az egyik mérföldköve, amikor elhagyjuk az óvodát, és iskolába indítjuk csemeténket.
Ezt természetes módon minden családban nagy izgalom, és várakozás előzi meg, azonban a mi esetünkben a tét is óriási volt!
Pár évvel ezelőtt mikor itthon ez először felmerült még elképzelhetetlen távolságban volt, aztán ahogy telt az idő már nem a távolság, sokkal inkább a megvalósulás tűnt egyre aggasztóbbnak.
Tudtuk jól, hogy ha nem integrálható Kiara a „normál” oktatási rendszerbe, akkor azzal szinte el is veszítünk minden reményt arra, hogy normális közösségi életet élhessen, felkészítsék az életre, és azt is jelentette volna, hogy ezzel mindenki elengedi a kezét, boldoguljon Ő, és a család is ahogy tud a jövőben…
Szóval óriási volt a tét, ezzel együtt az aggodalmunk is.
A stresszfaktoron az sem segített, hogy a csöpp hercegnő szerdán sikeresen integrálta magába a most divatos hányós vírust, így aztán két napig nem evett, és alig ivott.
Vasárnapra már úgy tűnt jobban van, de látszott, hogy bőven nincs ereje teljében.
Így indultunk neki a mai pedagógiai szakértői vizsgálatnak, ahol Kiara iskolaérettségét vizsgálták.
Legnagyobb örömünkre azonban olyan ügyesen viselkedett, hogy már nem arról szólt a beszélgetés, hogy mehet-e iskolába, hanem hogy a súlyos helyett enyhe vagy közép-súlyos besorolást kapjon a betegségére.
Nekünk már súgtak, hogy melyik iskolába mehet, de a hivatalos válaszig még egy kicsit várnunk kell. 🥰🥰
Most lehet kicsit bizakodónak tűnhetünk, de ha így folytatjuk a következő izgalmakat az érettségire tartogatjuk 
Még több jó hír?
Sima ügy!
Kiara szerdán délelőtt még olyan fantasztikusan volt, hogy most először a nyilvánosság előtt is megmutatta az első önálló lépéseit!
Nézzétek csak, milyen ügyes 🙂