Szinte hihetetlen, hogy 2 éve még annak örültünk, hogy el tudtunk jutni végre a játszótérre, és ott kíváncsian szemlélte az eszközöket.
De az idei év nagyon más, az idei év mindenben más.
Olyan gyorsan történik minden, hogy igazából a blogon követni se tudjuk.
És ezek kivétel nélkül jó hírek!
Siessünk
Tegnap már megígértük Kiarának, ha este időben alszik akkor reggel meglepetés várja és elmegyünk a gyereknapra.
Az elmegyünk az már szinte szó szerint értendő. Hónapok óta nem használunk babakocsit. Persze nálunk van mindig, de szándékosan nem ültetjük bele, mert szinte mindenhova el tudunk vele jutni gyalog.
Tegnap bevásárlni voltunk, de az oviba elsétál a nevelőkkel akár a Fűvészkertbe is.
Sőt!
Az oviban se használ babakocsit. Már eszközökkel közlekedik, illetve a fantasztikus nevelők különböző trükkökkel szinte bármire rá tudják venni. Mint például hullahoppkarikával séta, vagy járássegítő használata:
A száguldás a vérében van
De ott tartottunk, hogy siettünk!
11-re Halász Judit koncerten volt jelenés! És bár Kiara sétál és akár fut is, de azért ez még nem elég az olimpiára, így időben neki kell készülni.
Főleg mivel imád nézelődni, és leragadni ha valami leköti.
És minden leköti, ami pörög, forog, száguld 🙂
Egyszerűen imádja őket.
Így aztán mélylevegőt vettünk, és eldöntöttük kipróbáljuk amit lehet.
Mivel autózni szeret az első megálló a dodgem lett.
Itt az egyetlen aggályunk az volt, hogy ütközésnél elég erőssen tartsa a nyakát nehogy véletlen megsérüljön. Az hogy esetleg megijed teljesen már orvosolható lenne.
Nos jelentem tisztelettel, Kiara imádj a dodgemet, és nagyon éli a koccanásokat, meg a sok sikongatást!
Azért mindent mi sem
Innen már igyekeznünk kellett mert mindenki Judit nénije már készülődött és valószínűleg bármennyire szereti a gyerekeket, nem várta volna meg amíg Kiara mindenre felül, amire bizony apa és anya egymásra mutogatva utasított el, hogy
Na ezt én már nem! Nem bírja a gyomrom! Gyors, szédülős!
Szóval mi voltunk a gyenge láncszem.
Halász koncerten aztán kicsit mi is elkezdtünk elmélázni a többi szülővel egyetemben, és azon töprengtünk, hogy már a mi szüleink is ezeken a számokon szocializáltak minket.
Nagyjából kortalan gyerekzene, és előadás. Aranyos volt, ahogy a szülők, és a gyerekek is kívülről fújják a szöveget.
Az elmaradhatatlan búcsú
Minden ilyen esemény elmaradhatatlan része a büfé, az édesség, így miután körbenéztünk a vásáron majd a gasztronómiai szakasz meglátogatása után el is indultunk kifelé.
És ahogy várható volt kifelé csak rávett minket még egy kis körhintára.
És hiába volt fáradt, éhes, álmos, és sétált már 2 órája igazi gyermeki örömmel, izgatottsággal volt az utolsó pillanatig.
A legnagyobb örömünk volt, hogy 7 év után végre úgy élvezhettük közösen a gyermeknapot mint minden „normális” család.
